2012. augusztus 25., szombat

2012. augusztus 9., csütörtök

...


Nah, most hogy nem írtam vagy másfél hónapja valószínűleg elég hosszú lesz.
Kezdjük az általánosítással. Szóval ez a nyaram...hát hogy is mondjam...pörög, mint egy be-speedezett gumikacsa. Alig voltam úgy tényleg itthon, mentem jobbra, balra, keresztbe, szét, át, össze, vissza és a fejemet majd elhagytam, mert mindig mással volt programom. A listámról hááááááááát...kb semmi nincs kész. De igazából nem is bánom. Sőt magasról teszek rá, mert az egészet azért írtam, hogy ne unatkozzak. Najó persze azért is, hogy teljesen királyan menjek középsuliba, de igazából mindenem megvan, ami kell és teszek annyira a emberiségre, hogy egyáltalán ne igényeljem a "menő"-séget. Vannak barátaim, haverjaim, ja és pasim is. :P De egyenlőre ott még nem tartok. Ami emlékezetes volta nyáron...gőzöm sincs, hogy miket csináltam és csak pár dologra emlékszem.
Kezdjük azzal, hogy amikor Mese és Ella nálam aludtak, reggel felhívta Mesét az apukája, hogy be tud minket vinni ingyen a strandra. (ja már emlékszem , előtte volt Mese névnapja és kint gitároztam neki  a Kp-ban, Ella meg csinált hármunkról egy rpc-t :D) Nagy nehezen összekészültünk és valahogy odataláltunk. Vittük Barnát is(Mese öccse) és ott lubickoltunk a vízben, fojtogattuk egymást, ahogy szoktuk. Egy kis strand volt, összesen két medencével és a medencék mellett volt az apukájának az irodája(merthogy ott dolgozik). Mi a tiltott helyeken majszoltuk a fincsi melegszendvicset és fejben kiröhögtük a többi emberkét, akik a pokolba kívántak minket, merthogy a büfét sem találták. Záráskor bemenekültünk és megvártuk, amég mindenki elmegy. Beszélgettünk egy csomót és azon gondolkoztunk, hogy mit fogunk csinálni a gyerekeinket, ha lesznek egyáltalán. Kimentünk és az egész strand a miénk volt. Ott és azt csináltuk, amit csak akartunk. Úgy visítozhattunk, ahogy akartunk. És nem...ez nem egy pornófilm xDDD. A sötétedésben lubickoltunk és senki nem szólt be, senki nem lökött arrébb. Maga volt  a szabadság. Utána átmentünk hozzám és megint ott aludtunk. Ezért király, ha a szüleim az egész hétvégét vidéken töltik.
Most pihenek egy kicsit a felidézésbe, mert elfáradtam. Addig is kifejtem, hogy a mi  a problémám. Szóval, hogy király, hogy emlékszem rá meg minden, de mint most is bebizonyosult, ezek az emlékek elég erőteljesen kopnak, minek következtében életem meghatározó pillanatai a feledés homályába vesznek. És most, hogy ezt a fantasztikus és teljes mértékben követhető mondatot megörökítettem inkább leírom gyorsan és félbehagyom ezt a bejegyzést. Tehát, mint mondtam nem elég leírni, mert az sem adja vissza teljesen, hanem inkább fényképezni kéne. Sokat. Mert olyan jó visszanézni a képeket, hogy milyen tré-hajó, szerencsétlen, hülyegyerekek voltunk régebben. És mostmár ehhez sincs kedvem szóval megyek inkább zenét hallgatni. És még mielőtt nagyon utálnátok be fogom fejezni.

2012. június 21., csütörtök

Bomboklaat


Szóval elballagtam. Még lesz egy évzáró, de hivatalosan már nincsen 8a.
Az egész hetem egy nagy káosz volt és alig volt szabad délutánom. Hétfőn megcsináltuk az osztályvideót. Igazából nagyrészt Mese csinálta, mert ő ért hozzá mi meg Ellával csak tanácsokat adtunk… vagy inkább csak beleszólogattunk. Kemény 7 óráig ültünk a gép előtt, de a végeredmény jó lett.
Kedden ugye Fodinál voltam és tanultuk a Walk this way-t. Elég nehéz szám, de ha már frankón el bírom játszani nagyon büszke leszek magamra.
Szerdán az osztállyal elmentünk a Város-ligetbe és ott töltöttük a délelőttöt. Ella a ballagásra próbált, úgyhogy Mese, Lepke, Doró, Fecó és Márk társaságában voltam megtalálható. Megszereztem mindenki telefonszámát, hogy el tudjuk érni egymást ballagás után. Kiderült, hogy mindannyian eszméletlen perverzek vagyunk. Olyan poénok és pajzán beszólások hangzottak el, hogy aki csak halja az meg nem mondaná, hogy 14 évesek vagyunk. Délután elmentünk vásárolni a bankettre és a bolondballagásra. Ella, Eme, Saci, Én és Judit. Miután nagy nehezen találtunk Ellának egy hippis pólót mentünk cipőt venni. Mindenkinek lett cipője, nekem egy ruhám és Ellának egy peace-jeles fülbevalója.
Csütörtökön rá kellett ébrednem, hogy a mai gyerekek nyomik. Egyáltalán nem értékelték az egészet csak a nagyon kicsik. Borzasztó. Már értem mért mondják az emberek, hogy „ezek a mai fiatalok…”. Én cowboynak… illetve cowgirlnek öltöztem. Volt kalapom meg minden. Kriszta néni is ugyanannak öltözött, csak az ő szerkója kicsit menőbb volt és birtokolt egy vizipisztolyt is. Végigtrollkodta az egészet, mert mindenkit lespriccelt vele. :DD A banketten mindenki tátott szájjal nézett és dicsérgetett, hogy milyen csinos vagyok. Elég sokszor megkaptam, hogy mindig így kéne öltözködnöm…,de nem fogok, mert az én világom nem ez. Oké, hogy ez is én vagyok, de nem fogok mindig így öltözni. Egy aranyos kis nyári ruha volt rajtam, meg egy nagyon szexi magas sarkú. A nővérem befonta a hajam waterfall fonással és rakott bele egy virágot. Szépen kisminkeltem magam, de nem volt feltűnő vagy durva. A bankettnek az osztályvideók levetítésén túl semmi értelme nem volt. Rengeteg kaja, annál is több ember és sok-sok elcsépelt beszélgetés.
A ballagás egész jól sikerült. Nem volt túl hosszú és mindenki csak a kellő mennyiséget sírta ki a szeméből. … Este elmentem Fodiék koncertjére egyedül. Eredetileg Petivel mentem volna, aztán Elláékkal, de így alakult. Először elég kedvetlen voltam, de felhívott közbe Mese és tök felvidultam, hogy jött volna. Sokat gondolkodtam, de végül a bankett szerkómban mentem el. Beszélgettem Fodival, meg a bandatagokkal beszéltem/szemeztem. Tetszett a zene, mert energikus és spontán volt. Mintha csak három srác leült volna zenélni, hogy jól érezzék magukat, de nem olyan értelemben, hogy összecsapott volt, mert nagyon értették a dolgukat. Ott is meg lettem dicsérve, hogy csini vagyok.
A hétvégém elég sajátosan telt. Nem értem el senkit, pedig próbáltam. Teljesen egyedül éreztem magam és azt hittem, hogy ez a nyaram is olyan lesz, mint a tavai… és azt nem szeretném. Nem tudtam magammal semmit kezdeni csak látványosan szenvedtem és unatkoztam. Vasárnap este beszéltem Mátéval, aki teljesen felvidított és jó tanácsokkal látott el. Néha azt hinné azt ember, hogy teljesen érdektelen mindenkivel szemben –talán így is van- , de ha szükség van rá, akkor tényleg jó barát tud lenni.
Az volt a tervem, hogy az egész hétfőmet Syncicának szentelem. Ezzel az a gond, hogy nem ment metronómra a Walk this way ezért teljesen bekattantam. Próbálkoztam egy kicsit, őrjöngtem, kikapcsoltam a programot, gitár le, szobából ki, le gép elé… fél perc múlva szobába be, gitár fel, program be és kezdődött az egész elölről. Aztán meguntam és elkezdtem Simsezni. Jó volt. Lezbiket csináltam szóval elég vicces volt.
Elkezdtem azt csinálni, hogy reggel, amikor felkelek csinálok 50 felülést, bemelegítek és nyújtok. Nem, ez nem valami profi edzéstanfolyam. Elég trozsőőr –tróger, apa szerinti francia akcentussal- módon csinálom, szóval 5-10 perc alatt meg van az egész. Így könnyebben indul a reggel és nem azzal szórakoztatom magam délután 2-ig, hogy egyik oldalamról dőlök a másikra és nyöszörgök.
Kedden, megtudtam Fodiról. Kiderült, hogy nagyon érdekli a harcművészet és egy csomót már csinált/csinál is. Tényleg érdekes ember és nagyon bölcs. Egy csomót beszélgettünk és mondta, hogy gyorsan fejlődik a gitározó max. tempóm –„milyen kis virtuóz lett valaki”-. Óra után találkoztunk Mesével és tök sokat beszélgettünk. Ettünk egy fagyit, aztán kiültünk a térre vagy miaz. Hiányzott már. Megbeszéltük a problémáinkat, élményeinket. Jó volt.
Szerda reggel lusta voltam, úgyhogy még a reggeli bemelegítés is elmaradt, meg úgy minden elkészítő tevékenység –pl. fésülködés, átöltözés, stb-. Teljesen kész voltam, úgyhogy bevágódtam a Sims elé és ki se jöttem onnan nagyjából egyig. Mese hívott, hogy menjünk el valahová, de annyira bezombultam a Simstől, hogy semmi kedvem nem volt hozzá. Utána elég szarul is éreztem magam. Délután jött Bogi és Nünü nyomtatni és kaptam Bogitól kakaóóóóóóóót :D .
Érdekes, annak ellenére, hogy nyár van és úgy érezné az ember, hogy a nap csak 5 órából áll, tök sok mindent csináltam. Ugye délelőtt Simseztem –kb. úgy éreztem mintha egész nap csináltam volna-, aztán gitároztam és tök sokat haladtam vele, megnéztem a Yamakasi 1-et, amit Fodi ajánlott –mellesleg már ő is összeállított nekem egy Meséénél jóval rövidebb listát, hogy milyen filmeket kell megnéznem, úgyhogy már tényleg kénytelen leszek film maratont tartani- és este kimentem apával biciklizni. Először megint elég nehezen ment –merthogy már egyszer valamelyik nap próbálkoztam egy kicsit- és mindig csak majdnem sikerült. Aztán végre sikerült! Nagyon örültem neki. Már tudtam tekerni egy fél utcát. Igaz közbe pár parkoló kocsit kishíjján elgázoltam, de nem az számít. A lánc kicsit lekaszálta a lábamról a bőrt meg rágurultam a saját lábamra a hátsó kerékkel miközben ültem a bringán… o.O” Mindegy jól éreztem magam.

2012. május 12., szombat

Tell Me About Yourself Award

A szabályok:

  • Köszönd meg neki,és linkeld be,kitől kaptad.
  • Írj magadról 7 különböző dolgot,bármi lehet az.
  • Add tovább ezt a díjat 15 más bloggernek.





Először is nagyon köszönöm Mese, sokat jelent, hogy nekem is továbbadtad. :D
Magamról: 
  • Van egy fekete klasszikus gitárom, amit Synyster Gates után neveztem el, de ha emberként jelenik meg előttem, akkor Sid Vicioust látom. 
  • Nem tudom elképzelni, hogy valaha is a rajzolásból éljek meg, ennek ellenére azt sem tudnám elfogadni, ha valaki azt mondaná, hogy soha többé nem rajzolhatok.
  • Alig várom a ballagást és azt, hogy új emberekkel ismerkedjek meg.
  • Be szeretném járni a világ összes szép helyét és látni a természet és ember által alkotott csodákat egyaránt. 
  • Ma szereztem egy Guns N' Roses-os posztert, ami feldobja az egész szoba hangulatát.
  • Nem tudok biciklizni annak ellenére, hogy már többször is próbáltak megtanítani és még mindig sok ember szándékában áll...
  • Eddig 5 féle hangszert vettem a kezembe/próbáltam ki: gitár, dob, zongora, hegedű, furulya.
Akiknek továbbadom:
Bocsi, de nem ismerek más blogokat, azokon kívül amik már megkapták ezt a díjat.


2012. április 18., szerda

Hey Joe


Tavaszi szüneeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeet....volt. -.- Elmúlt,  mindegy. Vasárnap este megbeszéltem Nikivel, hogy másnap találkozunk a központba. Másnap reggel anya közölte, hogy megyünk keresztemamámhoz. -.- Zsír. Levajaztuk, hogy akkor előbb eljövök úgyis be kell menniük nagypapához. Miután ezt megtáárgyaltuk apa meglocsolt egy tök jó illatú parfümmel, amit később az unokatesóm elrontott egy irtózatosan büdös kölnivel aminél keresve sem talált volna rosszabbat. Jézus, ne tudok fogalmazni. Na mindegy szóval amikor találkoztam Nikivel és megállapította, hogy büdös vagyok a kölnitől elmentünk a Duna-partra. Végig röhögtünk és megismerkedtem Niki legnagyobb félelmével...a gyilkos fülhallgatóval. x"D Mikor meguntuk a partot elmentünk a központba fagyizni. Bezabáltuk a fagyit és Bendegúz (Niki újdonsült pasija) tájékoztatta Nikit, hogy nem háromkor találkoznak, mert közbejött valami és majd hívja. Maradtunk még egy darabig, aztán Réka hívta, hogy kéne a táskája (merthogy Nikinél hagyta). Elmentünk Nikihez (akkor voltam ott először) és utána átmentünk Rékához. Réka lejött Gusztival együtt. Elröhögtek egy darabig aztán vissza is mentek. Nikivel leültünk az erdőben, beszélgettünk és a padon fürkésztük Zsomborék pusztítását és azt a pár zacskónyi szotyihéjat. Nagy pofázunk amikor a fák között meglátjuk Ákost elsuhanni.O.o Egy kis gondolkozás után utána mentünk és amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem érjük utól utánaordított Niki, hogy "ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁKOOOOOOOOOOOS". Kicsit meglepődött és persze, hogy cigi volt a szájában. Végül is kiderült hová sietett annyira. Nem messze tőlünk ott ült a padon Zsombor és Gonda. Igen jól hallottuk korábban hülyegyerekek üvöltözését.xD Odaértünk és Gonda kb leszart és olyan kiafaszvagyhúzzinnen nézéssel üdvözölt Zsombor elegánsan : "Üdvözöllek". xD Ákos tényleg elég antiszoc igazából semmit nem beszéltem vele. Zsombor röhögött és kérdezgette, hogy ki vagyok, Ákos nácizott, Gonda meg újrafogalmazta a spontángyökérfaszfejség fogalmát. Aztán hívogatott Zsombor még pár embert. Amég ők nagy erőkkel elindultak az erdőbe én meg Niki elmentünk Rékáért. Most fel is mentünk. Aranyos Réka csak kicsit furi. Nemtom. Mire visszamentünk ott volt Noel, Ata meg Atacsaja, akinek képtelen vagyok megjegyezni a nevét. Mikor Réka meglátta Ata csaját kijelentette, hogy nem megy oda mer utálja meg stb. Megunták, hogy nem jövünk ezért Noel lejött megnézni, hogy mi a halált csinálunk. Olyan aranyos, de tényleg. Körbelocsolt minket én meg odaadtam neki a csokinyuszit, amit Niki anyukájától kaptam. Nagyon örült neki, felcsillant a szeme és kb fél perc alatt befalta.xD Egy pont az új csajnak. xD Kicsit később lejött Ata is, elcsórta Noel kölniét, ami egyébként tök jó illatú és ő is meglocsolt minket meg be is mutatkozott. Tájékoztatta Rékát, hogy hülyeségen akadt ki szóval végre felvergődtünk és leültünk a padra. Ata jófej bár eléggé furcsa egy szerzet meg nem tudom eldönteni, hogy utál, bír vagy semleges. Atacsajával nem beszéltem sokat. Balázs egyből három puszival indított, ő is aranyosnak tűnik. Közbe lelépett Ákos, majd Gonda is, de megjött Patti. Mindenki utálja, de így első találkozásra szimpi. Ő, Ata meg én elénekeltük az oroszlánkirály egyik dalát. xD Közbe besötétedett és a többiek elmentek valahova, meg újra össze kellett rakni a pipát. Akkor épp rajtam kívül csak Noel, Ata meg Zsombor volt ott...ja meg Balázs is. A pipát Noel rakta össze, közbe pedig Balázzsal üvöltözött, hogy ne szóljon bele. Velem amúgy tök kedves volt. Nem látott semmit és az én telóm nyomi, úgyhogy ki kellett kotornom a zsebéből a telefont, mert épp ragadt a keze attól a cucctól amit belerakott a pipába. A zsebe konkrétan a térdéig ért és elég nehezen találtam el odáig, szóval kicsit végigmatattam a lábát. xD Egy darabig zavartalanul világítottam neki utána Ata kezdett el kiabálni nekem a pad túlvégéről, hogy adjam már neki oda a telefont, mer szörnyet akar csinálni. o.O Noel megunta, hogy ezt hallgatja:  - Add ide a telefont! - He? - Add már ide! - Várj egy kicsit! - De add már ide!!! - Várj már !!! . Na akkor lecseszte Atát, de legalább készen lett. Nagyon szépen füstölt, bár a szenet egyszer leejtették. xD Amúgy tök jó íze van. Meglepő. Utána visszajöttek a többiek. Kb mindenki egyszerre és pont akkor hívott apa, hogy takarodjak már haza(olyan fél kilenc lehetett kb). Gusztit még láttam, de Bendét már nem figyeltem meg, mert indulnom kellett.
----------------------------------------------------------------
Háromnapos osztálykirándulás. Pénteken rohadt korán indultunk Balatonakalira. Gitárral a hátamon höh. 3 órás volt az út átszállással. Végig nagyon élveztem. Nem úgy indultam neki a kirándulásnak, hogy mindenki egy fasszopó, akivel három napig össze leszek zárva. Tiszta lappal indítottam és megérte. Már az út is nagyon jó volt. Egy percre sem unatkoztam a vonaton. Végig röhögtünk, zenét hallgattunk, fényképezgettünk, beszélgettünk és Lepke aranyköpéseit írogattuk. A szállás egy rohadt nagy faházas táborhely volt tele pingpong asztallal. Minden ház két külön szobából áll és mindegyik szoba hatágyas. A lányok 4-4, a fiúk 3-3 elosztásban voltak. Ezután lementünk a Duna ... szóval a Balaton-partra. Jól elhülyültünk, kiültünk a mólóra meg kacsáztunk. Ella talált egy kacsatojást és elnevezte Ricsinek. Hát eleve sem kelt volna ki, de mivel nem volt se fűtés sem meleg víz reggelre konkrétan megfagyott. Pénteken jó idő volt viszont szombaton végig rohadt hideg és esténként megfagytunk. Elmentünk Balatonfüredre, ami nagyon gyönyörű hely. Hajóztunk és kamera nélkül leforgattuk a Titanikot. xD Az volt az eltérés, hogy ebbe nem süllyedt el a hajó, nem volt luxus, nem volt pasi, nem volt szerelem, tehát azt is mondhatjuk, hogy igen csekély a hasonlóság. Meg Ella megkongatta a vészharangot. xD Este igen nagy balhé volt, de ezt inkább nem részletezem. Meg nagyon sokat biliárdoztunk. Vasárnap pizzázunk meg lementünk a partra és pár ember bele is ment a Balatonba. Jaj az a part olyan gyönyörű. *o* Ilyen nagy sziklák vannak és mind vörös. Ahol nincs szikla ott meg olyan, mintha tengerpart lenne. Rengetek kagyló, méteres sávokba van kagyló és a kavicsok is végig ilyen szép ásványfeelingűek. És szép lejtős és *-------------------* . Na ez már megaszondás xD.
"Hey joe, where you goin' with that gun of your hand
Hey joe, i said where you goin' with that gun in your hand, oh
I'm goin' down to shoot my old lady
You know i caught her messin' 'round with another man
Yeah, i'm goin' down to shoot my old lady
You know i caught her messin' 'round with another man"

2012. március 15., csütörtök

Fallen Leaves

Nah...most valami olyasmit kéne mondanom, hogy bocsi, hogy nem írtam, aztán szépen aranyosan leírnám, hogy mi történt velem, meg azt, hogy milyen kurva szép az élet............A FASZ! NEM! NEM FOGOM! Nagyon szar kedvem van, rohadt ideges vagyok. Nem tudom, hogy mikor és mit írtam utoljára és nem is érdekel. Tegnap tök jó kedvem volt. Ott csövültem Ellánál egész szerdán. Eredetileg Nikivel gitároztam volna, de közbejött valami. Nagyon sokat beszélgettem vele és megettük az egyik mézeskalácsházat. Röhögtünk egy csomót és zenét bömböltettünk. Ezt is ő mutatta imádom ezt a számot. Aztán hazaértem....Apa elment az orvoshoz, mert fáj, be van dagadva és lilul a keze. Kb. 10-kor hazaér és kiderül, hogy mélyvénás trombózis...fasza. Bement a kórházba és minimum egy hétig bent is kell maradnia...Király.
A gépem olyan szinten el van baszódva, hogy az már nekem fáj. Nem igaz. Ha egyszerre meg van nyitva 3 oldal már rögtön meg van halva. Ha ír nekem valaki chaten örülök ha negyed óra múlva vissza tudok írni. Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon idegesítő.
Hétfőn találkoztam Ákossal. Örültem neki, mert nem szeretek chaten ismerkedni. Van aminagyon tetszik benne és van ami nem. Amire rájöttem, hogy jó ölelgetni. Nem igazán beszéltünk sokat, annak is a nagy részét  ő, mert én konkrétan végigröhögtem, mint egy retardál trollingoló csillámfaszláma....na mindegy. A lényeg, hogy szerintem nem ilyennek képzelt el és annyira már nem vagyok szimpi neki. Ez afféle megérzés féle és az bassza az agyam a legjobban, hogy nem tudom, mit gondol valójában. Az egyetlen személy akit mindketten ismerünk az Niki, viszont ő még nem tudott belőle kiszedni semmit.
A következő eget rengető problémám kb. olyan, mintha egy tinpicsát, egy hisztis kislányt és egy egyéniségtelen  tömegembert ötvöznél. Azon gondolkodtam , hogy az ízlésvilágomba tartozó dolgok 99,99 % nem a fejemből jött....hanem a környezetemből. Minden.
Zene: A nővérem indította el és mindig éppen az befolyásolja akivel éppen beszéltem(pl. Fodi, Ákos, Máté). Igen nem véletlen, hogy mindegyik fiú. Mért akarok én ennyire megfelelni az idióta férfiaknak?
Tömegember utálat: Ha nem kezdik el a hozzám legközelebb lévők mondogatni az sem biztos, hogy a fila-táskás embereket kiröhögném. Sőt, egy időben nem voltam képes teljes mértékben felvállalni, hogy igen bazdmeg én rocker vagyok. Be akartam olvadni a tömegbe, mert féltem a másságtól.
Rajz: Már nem emlékszem, de szerintem amikor óvodában elkezdtem érdeklődni a rajz iránt az azért volt, mert túl akartam szárnyalni a nővérem. Láttam mit lehet kihozni egy üres rajzlapból. Szerettem rajzolni már akkor is, de nem vettem ennyire komolyan. Csak egy jó kis unaloműzőnek tekintettem, amit persze még mindig fejlesztettem az imént felsorolt okok miatt. De amikor láttam, hogy Mese mennyire komolyan veszi én is másképp kezdtem el hozzáállni. Már sokkal fontosabbnak tartottam, az életem részének, pedig még most sem rajzolok többet, mint régen. A festés is elkezdett érdekelni, pedig világéletemben utáltam a festéket.
Facebook: Nekem még azelőtt volt, mielőtt ennyire betört volna a köztudatba. És nem azért, hogy ismerősöket gyűlytögessek, hanem mert tele volt egy csomó akkoriban tök jónak tartott játékkal. Aztán mindenkinek lett. És azt kellett bámulnom, hogy mindenféle gyökér ribancok fantomnevekkel kurvapózos képeket pakolnak fel magukról. Ennyit erről. Aztán kérdéses volt, hogy gáz-e a face vagy nem. Most úgy vagyok vele, hogy szarom le, hogy ki mennyit van fent rajta egészen addig amég nem irogat olyan baromságokat az üzenőfalamra, hogy "az én legjobb barim" vagy "örökre emlékezni fogok rád, írd ki te is annak az üzenőfalára akit szeretsz" és hasonló egyéb baromságokat.
Mért? Mért akarok ennyire megfelelni a körülöttem lévő embereknek? És az a legrosszabb, hogy már fogalmam sincs, hogy mi az ami őszinte és mi az ami nem. Mert akaratomon kívül elhitetem magammal, hogy az a jó, amit a környezetem csinál és ezt utálom. Fogalmam sincs, hogy ha nem lennék ilyen kibaszott befolyásolható akkor milyen lennék. De igazából az lenne az igazi énem és nem tudom, hogy ez menyire van távol a mostanitól. És nem is fogom megtudni. És jól tudom, hogy ez nem a környezetem hibája. Nem azért vagyok ilyen mert az a célja a körülöttem lévő embereknek, hogy olyan legyek mint ők. Spontán reflexből lekoppintom őket és próbálok nekik megfelelni automatikusan és ez ellen semmit nem tudok tenni. Mindenki ízlésvilágában van valami ami megtetszik és lényegében ebből áll az én személyiségem. A 14 év alatt megismert emberek személyiségdarabjaiból. Ezért van az, hogy általában nem tudom eldönteni,hogy akkor mit is akarok pontosan. Azon gondolkozta, hogy az egyetlen, amit nem ás, hanem magam miatt kezdtem el az a gitározás. Akkor ezt kéne csinálnom? Vagy próbáljak megfelelni egyszerre az összes énemnek? Na és igazából a Károlyit miért választottam?
"I hitched a ride, until the coast. To leave behind, all of my ghosts. Searching for something, I couldn't find at home."

2012. március 1., csütörtök

Riders On The Storm

Végre vége a szóbelinek. Annyira jó. Ráadásul most volt az utolsó angolórám, szóval végre lesz időm mindenre. A szóbelik nem voltak nehezek és a tanárok is jófejek voltak. Én innentől kezdve mindent leszarok. Kivéve a matekot, mert Kriszta nénit szeretem. Annyi tervem van. Most, hogy blogot kéne írni annyira nem jut eszembesemmi. Ez is egy elég összevissza blogbejegyzés lesz. Fuck it. Annyira idegesítő, hogy ennyire lassu a gépem. Szörnyű. Pedig most nem is csinálok olyan sok mindent. És így is folyton befagy. Bocsi, de ez most valahogy nem megy. Azon jár az eszem, hogy új desinget csinálok a blognak, mert Mese és egy kép akaratlanul is ötletet adott. Na csááááá.
"Riders on the storm Riders on the storm. Into this house we're born. Into this world we're thrown. Like a dog without a bone. An actor out alone. Riders on the storm."

2012. február 23., csütörtök

Reggelig Táncolni Egy Rossz Cipőben


"Tilos a felekezés

Mondta a muterom

Divat a gyülekezés
Dugul a forgalom.
Jöhet a merevedés
Szabad a keveredés
Hangos a zene
Lábnyomok a plafonon"


Ez a szám eszméletlen kurva jó, úgyhogy most formát bontunk. :D

"Feszül a háta
Micsoda sziluett
Szemed a combjain
Szívja a cigidet
Piros a körme
Meghalni tőle
Egyenes az út
Mélyen a gödörben"



Először is nem tudom, hogy írtam-e már a farsangot szóval most leírom. Mese nagyon szép volt a haja is meg a ruhája is. Wáó *.* . Jött Andi és Móni is. Tök jó volt és angol szurkolósapi volt rajtam.

"Pörgess fel, fogom a lábad
Hajad a szélben
Megtalállak benn a körben
Nyomom reggelig egy rossz cipőben"



"Pörgess fel, fogom a lábad
Hajad a szélben
Megtalállak benn a körben
Nyomom reggelig egy rossz cipőben"



Most beteg vagyok. Egész héten itthon vagyok. Már egész tűrhető. Igazából már csak a torkom meg a nyakam fáj egy kicsit.

"Kopog a szemed
Ott gurul a köveken
Micsoda lábak, ahh micsoda félelem
Lekap a székről
Megkapod ha elviszed
Szabad a csók
Sebhelyek a testeden
Zajban gázolsz, térdig ér
A lány csak félig él
Láttad már a napot fél hatkor
Úgy lesz ahogy hagyod"



Délután mennem kell infóversenyre. Nagyon nem örülök neki de muszáj. :S Pénteken angol tanárhoz kell menni, hétvégén meg Farmos. :S Kár, hogy nem tudok menni a dedikálásra. Remélem Ella alá tudja íratni a 4. és az 5. részt.

"Pörgess fel, fogom a lábad
Hajad a szélben
Megtalállak bent a körben
Nyomom reggelig egy rossz cipőben"

"Pörgess fel, forog a lábad
Hajad a szélben
Megtaláltok benn a körben,
Nyomom reggelig egy rossz cipőben"



Most olvastam el Mese új blogbejegyzését és...én most sokkal jobban érzem magam. Köszi Mese. Nem azért mert én is pont ezt érzem, mert nem. Ez nekem régen volt. De szeptember óta totál meg vagyok zavarodva. x) És már kezdtem azt hinni, hogy csak nekem vannak ilyen kizökkenéseim. Imádlak.

"Egy, két, há és!"

"Te vagy ketten és senki más
A koncertkezdés ráadás
A biológiám nem holmi orgia
Lehetünk állatok
Nálam, vagy nálatok
Jeeeeee"



Supernem. Imádooooooooooom. Eddig úgy voltam vele, hogy nem rossz, de nem is maradandó. Tegnap rengeteget beszélgettem Ellával facebookon(!!! xD) és folyamatosan küldözgette a linkeket. Ez a váóóóóóóóó. Annyira jó az azvilág, elvileg, mindegyik. Olyan jó. :D

"Nyééé, pörgess fel, forog a lábad
Hajad a szélben
Megtalállak bent a körben
Nyomom reggelig egy rossz cipőben"



"Nyééé, pörgess fel, forog a lábad
Hajad a szélben
Megtalállak bent a körben
Nyomom reggelig egy rossz cipőben

Pörgess fel, forog a lábad
Hajad a szélben."

"Jeeee!"

2012. február 16., csütörtök

14 Years

Szóval. 14 vagyok. Volt Szülinapom-húúúúúúúúúú *kézhullám*-,kaptam sok kakaót-húúúúúúúúúú *kézhullám*- és voltam a jajcicába-húúúúúúúúúú *kézhullám*. Az a bolt amúgy tényleg rohadt jó. Jó nagy és kb olyan sufni feelingje van. Vettem 5 kitűzőt, amiből 1-et Ellának adtam és egy pár zöld kockás cipőfűzőt. Együtt 1750 lett volna, de a csaj odaadta 1000 ért. Tök jó arc. Őszintén szólva most nagyon nincs kedvem felidézni és leírni, hogy mi történt velem az elmúlt ...kb 2 hétben szóval inkább leírom a mai napom. Nem garantálom, hogy nem keverednek bele a korábbi napok eseményei. Amire rájöttem. Kriszta néni a kedvenc tanárom. Ehhez képest ő az egyetlen tanár, akiben mindig sikerül valamilyen kárt tennem. Például. Ma csak kicsit tapostam meg szegényt, amikor Lepke próbált megcsikizni. Olyan is volt már, hogy ráraktam a kezére a táskám. De a legdurvább az volt amit a tornateremben műveletem. Nagy mutogat össze vissza, én meg kómásan ballagok kifelé. Bámészkodok jobbra-balra. Jó mélán ahogy szoktam. Egyszer csak megyek-megyek és PUFFF. Csöppet lefejeltem a kezét. xD Ő is röhögött én is röhögtem. Megsimogatja a vállam, hogy jól van Bessie semmigond -tudom hogy hülye vagy(ezt már nem mondta ki hangosan)-. xD Azért vágjátok, hogy mikre vagyok képes.
Visszatérve a mai napra. Amikor hazaértem beraktam apa Doors kaziját a magnóba. Tényleg tökre tetszik és ennek őszintén szólva örülök. Nem vágom mér. Oo. Mindegy. Akkor tök nyugodt voltam. Utána leültem a géphez olyanforma szándékkal, hogy na én most letöltök egy csomó zenét és ki is írom őket. Ebből nagyjából nem lett semmi. Ennek az az oka, hogy a benti gépecskémen nincs torrent, tehát a kintin kellet ügyködni. Ezzel viszont az volt a probléma, hogy amikor elszállt a gép az összes mentett oldal és a beállítások is. Ez már eleve nem frankó, de azért azt mondtam, oké úgy is emlékszem az oldal címére, ahonnan zenét szoktam tölteni. Belépek és próbálok keresgélni. Tölt, tölt és még mindig tölt, aztán elvilágosít, hogy nem sikerült a művelet. A 100. próbálkozás után már akárki dühös lenne, de amikor ilyen szövegeket ír ki hozzá, hogy "Hoppá!" meg hogy "Jaj". Hát anyád. Ez annyira fel bírja baszni az agyam. Ennél a pontnál már elég sokat üvöltöttem aztán. Próbáltam keresni máshol. Az egyik hülye vírusirtó kitalálta, hogy ha valamit keresni akarsz neten akkor azon keresztül kell végigfuttatnod, ami szerintem eleve értelmetlen. Ez egy idő után olyan mérhetetlenül bosszantott, hogy megpróbáltam kiszedni. Ez nem sikerült sokadik próbálkozásom után sem, ami enyhén szólva ingerelt. Ismét. Újra le kellett tölteni a torrentet mert nem működött. Nem seedelték, szóval még a letöltés sem haladt. Úgy voltam vele, hogy akkor keresek a másik NORMÁLIS BEÁLLÍTÁSOKKAL RENDELKEZŐ GÉPEN. Le is ültem elé szép aranyosan (vagyis az egekig felbaszott aggyal). Állandóan kidob egy ablakot, mert lejárt a vírusirtó. Mivel igen ingerült lelki állapotban voltam rányomtam arra, hogy eltávolítom a védelmet.  Ebből az következett, hogy a gép újraindult. Ez volt az utolsó elszakadt a cérna. Üvöltöttem teli torokból, káromkodtam, minden közelemben lévő dolgot szétdobáltam, a hajlíthatóakat becsaptam, a túl nehezeket rugdostam, ütöttem. Mikor ezen tevékenységemet befejeztem. Elkezdtem harapdálni, karmolászni a karomat, de olyan durván. Ez sem nyugtatott le teljesen, szóval elkezdtem fel alá rohangálni a lakásba és még mindig üvöltöztem. Leültem a TV elé hátha eltereli a figyelmem. Élősszőr nem volt hajlandó bekapcsolni aztán nem volt hajlandó elkapcsolódni. Mikor megtaláltam a megfelelő, nyugtató hatású csatornát, elszállt a dekóder. Nem bírom kifejezni azt a mérhetetlen dühödt, ami megint az uralmába kerített. Most elkezdtem sírni és megint karmolásztam a kezem. Levágódtam az ágyra és kisírtam magamból a tomboló feszültséget. Mikor úgy éreztem a fekvős sírástól nem lesz ennél jobb, dühömben elkezdtem felüléseket csinálni (WTF!? O.o"). Csináltam vagy 100-at és ettől megnyugodtam. Utána elmentem fürdeni mielőtt kiújulhatott volna a harag. Hát igen. Ebből is látszik, hogy mindenki máshogy vezeti le a feszültséget. 
"I try and feel the sunshineYou bring the rain. You try and hold me down. With your complaints. You cry and moan and complain. You whine an tear. Up to my neck in sorrow. The touch you bring. You just don't step inside to 14 years. So hard to keep my own head...that's what I say
You know...I've been the beggar... I've played the thief. I was the dog...they all tried to beat."

2012. február 6., hétfő

Life Starts Now

Végre idejutottam. Pár alkalom van amikor azt érzem, hogy blogot akarok írni is persze akkor nem engednek géphez. A központi 85 pont lett. Örültem neki. Múlt hét előtti héten, meg a múlt hét elején elég fáradt voltam, és ebből kifolyólag mindenkit utáltam (szinte). Felbaszta az agyam minden kis a reflexcselekvésekbe ivódott faszság. Aztán megnyugodtam és ez az érzés kezdett eltűnni. Múlt hét végére már mindenkit szerettem. A béke világnapjára pont elvoltam még Lucuttal is. Kivéve a nap utolsó 5 percét, mert akkor éppenséggel felbaszta az agyam. Pénteken Dóró is tök rendes volt velem. Bár az ofő órán legszívesebben kinyírtam volna őket. Most visszaálltam a normálra. Jelenleg csak Pótári idegesít. Rájöttem, hogy nem utálom őket, senkit se, csak néha neheebben viselem a hülyeségeiket. Szerintem ez nem baj. Hétvégén Farmososn voltam. Cirka 30 centi hó esett. Szombaton csak nyomi porhó esett, de vasárnap gyönyörű pelyhekben hullott. Olyan volt, mintha rajzolták volna. Mikor már teljesen belepte a földet, úgy nézett ki, mintha tollpihék borították volna a betont. Tök szép volt. Mostanában többet olvasok. Hétvégén kiolvastam a Tűzhozó felét. Most a háromnegyedénél járok, mivel előtte már meg volt a negyede. Ha végeztem elkezdem a Sárkánykönnyet. Kíváncsi vagyok.
"You say you feel so down. Every time I turn around. And you say you should've been gone by now. And you, you think that everything's wrong. You ask me how to carry on. We'll make it through another day just hold on."

2012. január 26., csütörtök

House Of The Rising Sun

Kész a fic 2. fejezete. Mese szerint jó lett, viszont az tényleg baj, hogy vannak benne elég durva költői kilengések. Szerintem zavaró. Mindegy. A mai napom átlagosan gagyi volt...vagy inkább ingadozó. Nem is tudom. Néha röhögtem, viszont voltak kevésbé jó részei. Tényleg durva, hogy mennyire függ a hangulatom attól, hogy a körülöttem lévők hogy viszonyulnak hozzám. Ez van. A töri tz remélem lesz egy hármas. Ahhoz képest, hogy nem tanultam semmi egészen sok helyre firkáltam valamit. Már csak az a kérdés, hogy ezek a firkálmányok jók-e. Annyit beszéltek már nekem, hogy mit kéne tennem, hova kéne mennem, hogy már kezdek kételkedni az iskolák sorrendjében véglegességében. Mindhárom végkimenetelben vonz valami, viszont mindegyik ellen szólnak ellenérvek. Mehetek olyan helyre ahol tényleg megtanulok angolul...gyorsan, felhozza az infóm és utána még mehetnék gimnáziumba. Mehetek a legerősebb gimnáziumba, ahol mindenre felkészítenek, tanulhatok olaszt, rengetek táborlehetőség van minden évben és van ott néhány ismerős arc. Vagy mehetek egy kicsit gyengébb gimnáziumba, ahol ismerem a valószínűsíthető osztályfőnököm, fejlesztem a rajztudásom, több embert ismerek... DE. Az első variáció egy olyan iskola, ahova egy óra eljutni, közgazdaság szak és németet kell tanulni. Ha utána átmegyek gimnáziumba újra végig kell csinálni a felvételi hercehurcát. A második. Egy sznob suli, ahol lehet, hogy nem tudok az elvárásnak megfelelően teljesíteni, visszaesek rajzból és nem bírom végigcsinálni. A harmadik. Németet kell tanulni és még nem tudom, hogy mennyire készít fel az érettségire. Mindenki le akar beszélni a harmadik variációról, pedig azt szeretném a legjobban. Szeretnék egyetemre járni, de élni is akarok. Nekem fontos, hogy megtanuljak rajzolni. És a gitár is. Nagyon nehezen tudom kifejezni magam. Sőt, szóba nagyon is nehezemre esik. Keresnem kell egy másik módot, amivel a világ tudtára tudom adni, az érzéseimet. Valószínű nem érek vele sokat és nem is fogok megélni se a rajzból se a gitárból, de akkor is szükségem van rá. Elvileg valamikor ma átmegyek Ellához és beszélek Nünüvel, hogy ő mit mond.
"There is a house in New Orleans. They call the Rising Sun. And it's been the ruin of many a poor boy. And God I know I'm one"

2012. január 25., szerda

Gunslinger

Hétvégén volt a központi. Egész végig halál nyugodt voltam, csak a lap kiosztása előtti 5 percben voltam a namindjártsírok szakaszban, de utána megnyugodtam. Rájöttem valamire. Én nem szeretem Lepkét. Az utóbbi időbe olyan durván képes felbaszni az agyam, hogy nem igaz. Csak ilyen apró dolgai vannak, viszont ezektől összességében agyfaszt kapok. Tényleg bocsi. De a legdurvább Pótári. Én attól a csajtól kivagyok. Egy idegesítő, nyivákoló, sipákoló, hisztis picsa. Anyáék nagyon nem akarják elfogadni a véleményem az iskolák sorrendjét illetően. Nekik csak az a lényeg, hogy legyen minél nagyobb neve és minél több legyen az elvárás. Nem akarom. Nem mondhatom azt, hogy nem az én szintem, mer de. De én nem akarok egy olyan iskolába járni, ahol a 4 éven át végig elvárják a maximumot. Én csak is magamnak akarok megfelelni tanulás terén. Senki másnak. Negatív gondolatok el...most jön a vidám. Tegnap volt az első hurcserééééééééééém. :)
A fém húrok olyanok, mint a fehérarany, a nejlon meg lila. Furi ilyet még Fodi sem látott.  És aaaaaaaaaaaaa, olyan szép hangja van. Amikor húzogatni kell rajta az ujjad olyan jó és könnyű. Eddig is szerelmes voltam, de most...AAAAAAAAAA. Olyan jó. Na most, hogy kiélvezkedtük magunkat térjünk vissza egy kicsit a normális hangszínhez. Jövő héten nincs Gyöngyi, szóval csak a kedd estém foglalt. Tök jó. És talán végre tudok ficet írni. És holnap van a töri tz, amire nem igazán tanultam. Tegnap tudtam meg. Fuck. Mikor már egy ideje olvastam a könyvet és rájöttem, hogy miközben darálom a sorokat csak ennyi fut át a fejemen, hogy BLABLABLABLABLA aztán megállok, újrakezdem és még mindig csak BLABLABLA aztán még több BLABLABLA, na akkor úgy döntöttem, hogy FUCK IT. NEMÉRDEKELMÁR SEMMI SEMMI SEMMI. Úgyhogy most leültem írni a blogocskámat és úgy döntöttem, hogy már kész van. Ja nem várjál. Még nem......................várj......................még egy kicsit.......................ééééééééééééééééééééés................pillanat....................
"Yeah, you've been alone. I've been gone for far too long. But with all that we've been through. After all this time I'm coming home to you. 
 ...........................................Na most vagyok kész :)

2012. január 18., szerda

Your Last Song

Nah szóval. Bár mindenhova azt írtam, hogy nem teszem közzé a fictiont megtörtem.Annyira érdekelt Mesék véleménye, hogy végül megmutattam nekik. Amúgy a kövi részt szerintem még ezen a héten megírom. Szombaton központi. Igazából majd csak ott fogok izgulni vagy egyáltalán nem. Ez mindig így van. Mostanában (tegnap óta xD) valahogy jobb a közérzetem, mint szokott. Rájöttem, hogy nagyon apró dolgok is rohadtul befolyásolják a hangulatomat. Ez furi. Fodival a hangközöket vettük és megdicsért, hogy ügyes vagyok. Fuck yea. Szerintem eddig ez a leggyökerebb, legértelmetlenebb és legalacsonyabb színvonalú blogbejegyzésem, deeeeeeeeeeeeee nempara.
"Here I am writing my last song for you. Hear the words carefully and you'll see it's you. I'm leaving. Don't want to be the one to tell you that I can't stay another day."

2012. január 15., vasárnap

Cherry Bomb

Hétvégén egyedül voltam itthon és végre ki tudtam magam pihenni. Rohadt sok nanát néztem és elkezdtem a fictionom, ami egyenlőre nem megtekinthető. Úgy kezdtem el írni, hogy picsanadrágba és köntösbe voltam kezemben egy bögre kakaóval. Úgy éreztem magam, mint egy kiégett író. x) Bár nehezen kezdtem el, de később már magát írta a történet. Durva, hogy hányszor átírtam és egyenlőre még nincs kész az első fejezet. És biztos, hogy még a 0.-at is át fogom írni párszor. Na igen. Pont ezért nem akarom rögtön felrakni. Majd még fogok olvasni mangát meg majd egy kicsit tanulni is kéne. Ja igen Pénteken voltam Ellával vásárolni. Elég hülyén néztünk ki a Duna-plaza kellős közepén olaszbagettet zabálva, de fuck it. Hát ez a bejegyzés elég gyérre sikerült.
"Can't stay at home, can't stay at school. Old folks say, 'You poor little fool'.
Down the street, I'm the girl next door. I'm the fox you've been waiting for."

2012. január 9., hétfő

Sex On The Radio

Hali. Bocsi, hogy rég írtam. Nem igazán van mostanában időm. Szóval szilveszter. Nagyjából az egész egy érzelmi hullámvasút volt. Sírtam, röhögtem. Sikerült kirobbantani egy elképzelhetetlen mértékben szerencsétlen láncreakciót. Hát igen. Most így visszagondolva kurva vicces, de akkor nagyon beszartam. Ez történt:
- Állok az asztal előtt és várom, hogy Ella arcába fújhassak a sípolós szarral.
- Kijön a fürdőszobából és elindul felém halál arccal. Én hátrálok, mert ki ne hátrálna ha jön felé valaki ilyen fejjel.
- Egyszer csak elfogy a hely és beleütközök az asztalba. Kicsit ránehezedek és egyszer csak...
- *RECCCS* Az asztalban elengedtek a csavarok és a két részből álló merev asztal pompázatos tompaszög alakot öltött.
- Ennek következtében az asztal túlsó végén lévő teli popcorn-os tál, egy teli pohár és egy tányér le a földre.
- És most jön az az epizód, amely megkoronázta az estét. Az asztal hozzám közelebbi felén egy nyitott, 2 LITERES coca cola csücsült, amely ismeretlen okok miatt felrázódott. Hááááááááááát igen. Az indokolatlan mennyiségű hab szökőkútként tört utat magának a plafon felé...Ergo kóla a falon, kóla az arcomba (töménytelen mennyiségben) és csak, hogy örüljünk az egész konyhapadlót kóla borította el.
Amég feltakarítottunk elég pszichopaták voltunk..meg még utána is és sírtam egy kicsit, megbeszéltük a problémáinkat. Utána jó szórakoztunk és röhögtünk a twilighton. A szilveszterről ennyit.
Szombaton volt a nővérem szalagavatója.
----------------------------------------------------------
Előzetes személybemutató:

- Először is a legfontosabb személy: ÉN. xD (14 éves, alkoholt nem ihat xD)
- Saci. A nővérem, aki eléggé antiszoc, de azért Fumiékkal jóba van és aranyos. (19 éves, ihat elkoholt, de utálja a cigifüsttel együtt)
- Attila. A nővérem vőlegénye. Szolnoki, enyhén kötekvő. (22 éves, iszik, de mértékkel, dohányzik)
- Fumi. Saci osztálytársa, aranyos és elég hülye. (20 éves, nem ivott olyan sokat, nem dohányzik)
- Gyuri. Fumi barátja. Komoly, de ő is hülye. (legalább 30 éves, nem ivott sokat, nem dohányzik)
- Tamara. Fumi unokatesója, jófej, rock zenét hallgat. (20 körül lehet, nem rest inni, dohányzik)
- Bogi. Saci osztálytársa, nagyon jófej, aranyos, nagyonhülye, hogikomplexusos, én voltam az alkalmi húga az este és végig Huginak szólított. (20 éves, whisky fan durván, dohányzik)
- Peti. Bogi barátja, érdekes ember, jófej. (20 éves, martini fan eléggé, dohányzik)
- Dávid. Bogi bátyja, poén ember. (20-30 körül, sokat iszik, dohányzik)
- MásikAttila. Dávid haverja, rohadt magas, róla sok mindent nem tudtam meg. (20-30 körül, sokat iszik, dohányzik)
- Máté. Dávid haverja, kicsit zárkózott, viszonylag komoly. (31 éves, sokat iszik, dohányzik)
- Jhonny. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Egy tök nőies(férfi) rocker, aki tök jófej és áááááááááá, olyan hülye x). (20-30 körül, sokat iszik, dohányzik)
----------------------------------------------------------

 Saci egyszerűen gyönyörű volt. Nem is értem , hogy lehet ennyire sexy keringő ruhában/cowboy cuccban. A haját nagyon szépen megcsinálták és a ruhaválasztás is jó volt. Az osztálytáncok közül nekem ez tetszett a legjobban. Saciék nem a sulis afterpartyra mentek, hanem külön elmentek meginni valamit és bulizni. Bogi, a barátja és a bátyja haverjai, Fumi, a barátja és unokatesója, Saci és Attila. <--Ez volt a terv. Amikor Saci átöltözött odamentünk Bogiékhoz. Megbeszélték, hogy hova kell menni, mert Saciék már nem fértek be abba a kocsiba úgyhogy apa vitte őket oda. Elindultunk a kocsi felé amikor Bogi szól egy ilyet "Hugi nem jöhet"(Én)...WTF!? Felébredtem a sokkhatás alól és rájöttem, hogy megyek Saciékkal afterezni. Fuck yea. Beültünk egy helyre (aminek már nem emlékszem a nevére), ahol beszélgettünk és ittunk(velem együtt 8-an). Összetoltunk egy csomó asztalt és körbeültük. Dávid, MásikAttila és Máté később jöttek. Amikor bezárt a hely elindultunk egy Instant nevű helyre(11-en). Először beültünk egy másik kocsmába, mert ott a többi helytől eltérően 500 volt a Jack. Mikor már tényleg mentünk az Instanthoz, fejünkbe ötlött a probléma, hogy oda csak személyivel engednek be 18 év fölött. Fuck yea. Elkezdtük fontolgatni, hogyhogy megyünk be...nem, csak spontán rágyúlytottak xD. Kitalálták, hogy majd beállok a MásikAttila mögé, aki röpke másfél fejjel volt nálam magasabb. Végül is simán beengedtek és senkitől nem kértek személyit. Az a hely kívülről úgy néz ki, mint egy sima kis kocsma, de belülről...váóóóó. Több emeletes és amúgy is rohadt nagy, mint egy barlang. Kurva jó. A fiúk elmentek csocsózni minket meg meghívott Bogi. Bogi sört kért, Saci meg fantát, viszont a csapos félre értette és adott még egy narancs vodkát is. Na igen úgy volt, hogy azt én megkóstolom és Bogi megissza...perszepersze azt én ittam meg. Találtunk egy szabad asztalt és leültünk oda amég a fiuk játszanak. Közbe úgy volt, hogy jön Jhonny, akiről akkor még nem tudtam semmit, ezért Bogi elé ment. Saci később elment megnézni Attilát. Én meg ott maradtam Mátéval, aki elég kedvetlenül tologatta az ÜRES korsóját. El kezdtünk beszélgetni és mivel se Saci, se Bogi nem jött vissza egy ideig ezért jól elbeszélgettünk. Tök jófej volt és jót röhögtem a fején, amikor megtudta, hogy 14 vagyok(se). Mesélt Jhonnyról, innen származik az előzetes személybemutatás. Visszajött Saci, aztán Bogi is...Jhonnyval. Máténak tényleg igaza volt az a gyerek olyan bolond x). Nem sokat beszéltem vele, de már az alapján is jófej. ÉÉÉÉÉÉÉs megdicsérte a láncom *büszkefej*. Mikor már úgy érezték, hogy kellőképpen sokat ittak, eldöntötték, hogy mi most táncolni megyünk. Shit. A tánc nem az én műfajom. Keresgéltünk egy ideig, merthogy több, ilyen terem volt ahol táncolni lehetett. Találtunk egyet, aminél ott ragadtunk és túl zsúfolt volt. Sacinak ez elég volt ő ezen a helyen egyáltalán nem érezte jól magát. Nem az ő világa. Utálja a cigifüstöt, márpedig az ott lévő emberek 90% dohányzott zaj volt és tömeg. Sajnálatos módon mi hárman elindultunk haza. Azért én jól éreztem magam, az biztos, hogy jobban, mint Saci. 3 után értünk haza. Beájultam az ágyba és kitudja miért 8-kor fel is ébredtem. Zabáltam néhány palacsintát és feküdtem is vissza. Gondoltam és nagy naívan, hogy alszom 1 órát. A faszt. Este hatkor kinyitom a szemem. Kinézek az ablakon...sötétség...BAZDMEG. Még semmit nem csináltam a hétvégén és még akkor is fáradt voltam, úgyhogy fasza volt. Na mindegy ez akkor is egy jó hétvége volt.
"She's got a smile so sweet. It's every little thing from her head down to her feed. Out of the magazine and I seen her on the TV."