Kész a fic 2. fejezete. Mese szerint jó lett, viszont az tényleg baj, hogy vannak benne elég durva költői kilengések. Szerintem zavaró. Mindegy. A mai napom átlagosan gagyi volt...vagy inkább ingadozó. Nem is tudom. Néha röhögtem, viszont voltak kevésbé jó részei. Tényleg durva, hogy mennyire függ a hangulatom attól, hogy a körülöttem lévők hogy viszonyulnak hozzám. Ez van. A töri tz remélem lesz egy hármas. Ahhoz képest, hogy nem tanultam semmi egészen sok helyre firkáltam valamit. Már csak az a kérdés, hogy ezek a firkálmányok jók-e. Annyit beszéltek már nekem, hogy mit kéne tennem, hova kéne mennem, hogy már kezdek kételkedni az iskolák sorrendjében véglegességében. Mindhárom végkimenetelben vonz valami, viszont mindegyik ellen szólnak ellenérvek. Mehetek olyan helyre ahol tényleg megtanulok angolul...gyorsan, felhozza az infóm és utána még mehetnék gimnáziumba. Mehetek a legerősebb gimnáziumba, ahol mindenre felkészítenek, tanulhatok olaszt, rengetek táborlehetőség van minden évben és van ott néhány ismerős arc. Vagy mehetek egy kicsit gyengébb gimnáziumba, ahol ismerem a valószínűsíthető osztályfőnököm, fejlesztem a rajztudásom, több embert ismerek... DE. Az első variáció egy olyan iskola, ahova egy óra eljutni, közgazdaság szak és németet kell tanulni. Ha utána átmegyek gimnáziumba újra végig kell csinálni a felvételi hercehurcát. A második. Egy sznob suli, ahol lehet, hogy nem tudok az elvárásnak megfelelően teljesíteni, visszaesek rajzból és nem bírom végigcsinálni. A harmadik. Németet kell tanulni és még nem tudom, hogy mennyire készít fel az érettségire. Mindenki le akar beszélni a harmadik variációról, pedig azt szeretném a legjobban. Szeretnék egyetemre járni, de élni is akarok. Nekem fontos, hogy megtanuljak rajzolni. És a gitár is. Nagyon nehezen tudom kifejezni magam. Sőt, szóba nagyon is nehezemre esik. Keresnem kell egy másik módot, amivel a világ tudtára tudom adni, az érzéseimet. Valószínű nem érek vele sokat és nem is fogok megélni se a rajzból se a gitárból, de akkor is szükségem van rá. Elvileg valamikor ma átmegyek Ellához és beszélek Nünüvel, hogy ő mit mond.
"There is a house in New Orleans. They call the Rising Sun. And it's been the ruin of many a poor boy. And God I know I'm one"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése