Bomboklaat

Szóval elballagtam. Még lesz egy évzáró, de hivatalosan már nincsen 8a.
Az egész hetem egy nagy káosz volt és alig volt szabad délutánom. Hétfőn megcsináltuk az osztályvideót. Igazából nagyrészt Mese csinálta, mert ő ért hozzá mi meg Ellával csak tanácsokat adtunk… vagy inkább csak beleszólogattunk. Kemény 7 óráig ültünk a gép előtt, de a végeredmény jó lett.
Kedden ugye Fodinál voltam és tanultuk a Walk this way-t. Elég nehéz szám, de ha már frankón el bírom játszani nagyon büszke leszek magamra.
Szerdán az osztállyal elmentünk a Város-ligetbe és ott töltöttük a délelőttöt. Ella a ballagásra próbált, úgyhogy Mese, Lepke, Doró, Fecó és Márk társaságában voltam megtalálható. Megszereztem mindenki telefonszámát, hogy el tudjuk érni egymást ballagás után. Kiderült, hogy mindannyian eszméletlen perverzek vagyunk. Olyan poénok és pajzán beszólások hangzottak el, hogy aki csak halja az meg nem mondaná, hogy 14 évesek vagyunk. Délután elmentünk vásárolni a bankettre és a bolondballagásra. Ella, Eme, Saci, Én és Judit. Miután nagy nehezen találtunk Ellának egy hippis pólót mentünk cipőt venni. Mindenkinek lett cipője, nekem egy ruhám és Ellának egy peace-jeles fülbevalója.
Csütörtökön rá kellett ébrednem, hogy a mai gyerekek nyomik. Egyáltalán nem értékelték az egészet csak a nagyon kicsik. Borzasztó. Már értem mért mondják az emberek, hogy „ezek a mai fiatalok…”. Én cowboynak… illetve cowgirlnek öltöztem. Volt kalapom meg minden. Kriszta néni is ugyanannak öltözött, csak az ő szerkója kicsit menőbb volt és birtokolt egy vizipisztolyt is. Végigtrollkodta az egészet, mert mindenkit lespriccelt vele. :DD A banketten mindenki tátott szájjal nézett és dicsérgetett, hogy milyen csinos vagyok. Elég sokszor megkaptam, hogy mindig így kéne öltözködnöm…,de nem fogok, mert az én világom nem ez. Oké, hogy ez is én vagyok, de nem fogok mindig így öltözni. Egy aranyos kis nyári ruha volt rajtam, meg egy nagyon szexi magas sarkú. A nővérem befonta a hajam waterfall fonással és rakott bele egy virágot. Szépen kisminkeltem magam, de nem volt feltűnő vagy durva. A bankettnek az osztályvideók levetítésén túl semmi értelme nem volt. Rengeteg kaja, annál is több ember és sok-sok elcsépelt beszélgetés.
A ballagás egész jól sikerült. Nem volt túl hosszú és mindenki csak a kellő mennyiséget sírta ki a szeméből. … Este elmentem Fodiék koncertjére egyedül. Eredetileg Petivel mentem volna, aztán Elláékkal, de így alakult. Először elég kedvetlen voltam, de felhívott közbe Mese és tök felvidultam, hogy jött volna. Sokat gondolkodtam, de végül a bankett szerkómban mentem el. Beszélgettem Fodival, meg a bandatagokkal beszéltem/szemeztem. Tetszett a zene, mert energikus és spontán volt. Mintha csak három srác leült volna zenélni, hogy jól érezzék magukat, de nem olyan értelemben, hogy összecsapott volt, mert nagyon értették a dolgukat. Ott is meg lettem dicsérve, hogy csini vagyok.
A hétvégém elég sajátosan telt. Nem értem el senkit, pedig próbáltam. Teljesen egyedül éreztem magam és azt hittem, hogy ez a nyaram is olyan lesz, mint a tavai… és azt nem szeretném. Nem tudtam magammal semmit kezdeni csak látványosan szenvedtem és unatkoztam. Vasárnap este beszéltem Mátéval, aki teljesen felvidított és jó tanácsokkal látott el. Néha azt hinné azt ember, hogy teljesen érdektelen mindenkivel szemben –talán így is van- , de ha szükség van rá, akkor tényleg jó barát tud lenni.
Az volt a tervem, hogy az egész hétfőmet Syncicának szentelem. Ezzel az a gond, hogy nem ment metronómra a Walk this way ezért teljesen bekattantam. Próbálkoztam egy kicsit, őrjöngtem, kikapcsoltam a programot, gitár le, szobából ki, le gép elé… fél perc múlva szobába be, gitár fel, program be és kezdődött az egész elölről. Aztán meguntam és elkezdtem Simsezni. Jó volt. Lezbiket csináltam szóval elég vicces volt.
Elkezdtem azt csinálni, hogy reggel, amikor felkelek csinálok 50 felülést, bemelegítek és nyújtok. Nem, ez nem valami profi edzéstanfolyam. Elég trozsőőr –tróger, apa szerinti francia akcentussal- módon csinálom, szóval 5-10 perc alatt meg van az egész. Így könnyebben indul a reggel és nem azzal szórakoztatom magam délután 2-ig, hogy egyik oldalamról dőlök a másikra és nyöszörgök.
Kedden, megtudtam Fodiról. Kiderült, hogy nagyon érdekli a harcművészet és egy csomót már csinált/csinál is. Tényleg érdekes ember és nagyon bölcs. Egy csomót beszélgettünk és mondta, hogy gyorsan fejlődik a gitározó max. tempóm –„milyen kis virtuóz lett valaki”-. Óra után találkoztunk Mesével és tök sokat beszélgettünk. Ettünk egy fagyit, aztán kiültünk a térre vagy miaz. Hiányzott már. Megbeszéltük a problémáinkat, élményeinket. Jó volt.
Szerda reggel lusta voltam, úgyhogy még a reggeli bemelegítés is elmaradt, meg úgy minden elkészítő tevékenység –pl. fésülködés, átöltözés, stb-. Teljesen kész voltam, úgyhogy bevágódtam a Sims elé és ki se jöttem onnan nagyjából egyig. Mese hívott, hogy menjünk el valahová, de annyira bezombultam a Simstől, hogy semmi kedvem nem volt hozzá. Utána elég szarul is éreztem magam. Délután jött Bogi és Nünü nyomtatni és kaptam Bogitól kakaóóóóóóóót :D .
Érdekes, annak ellenére, hogy nyár van és úgy érezné az ember, hogy a nap csak 5 órából áll, tök sok mindent csináltam. Ugye délelőtt Simseztem –kb. úgy éreztem mintha egész nap csináltam volna-, aztán gitároztam és tök sokat haladtam vele, megnéztem a Yamakasi 1-et, amit Fodi ajánlott –mellesleg már ő is összeállított nekem egy Meséénél jóval rövidebb listát, hogy milyen filmeket kell megnéznem, úgyhogy már tényleg kénytelen leszek film maratont tartani- és este kimentem apával biciklizni. Először megint elég nehezen ment –merthogy már egyszer valamelyik nap próbálkoztam egy kicsit- és mindig csak majdnem sikerült. Aztán végre sikerült! Nagyon örültem neki. Már tudtam tekerni egy fél utcát. Igaz közbe pár parkoló kocsit kishíjján elgázoltam, de nem az számít. A lánc kicsit lekaszálta a lábamról a bőrt meg rágurultam a saját lábamra a hátsó kerékkel miközben ültem a bringán… o.O” Mindegy jól éreztem magam.