"Talk to me softlyThere is something in your eyes. Don't hang your head in sorrow and please don't cry. I know how you feel inside I've. I've been there before. Somethin is changin' inside you. And don't you know."
2011. december 18., vasárnap
Don't Cry
Mostmár sokkal jobban vagyok. Jót tett nekem, hogy leírtam a gondjaimat. A hétvégén itt aludt Ella és Mese. Nagyon jól éreztem magam. Mese kora délután jött, Guitar Heroztunk és gitároztam neki. Baromkodtunk egy csomót. Ella kicsit később jött. Megnéztük a Benjamin Button különleges életét. Hosszú, de annyira jó. Szegény Mese közbe beteg lett és másnap reggeli után haza is ment. Reggelire bundáskenyeret ettünk^^. Ellával el kellett menni vásárolni a nővérem miatt, aztán mivel belefért vettem egy Monstert is. Rájöttem, hogy ez az út közepén sétálva a legfinomabb. Miután elég fényképet csináltunk vele, összepakoltunk és elintéztük, hogy normálisan nézzünk ki elmentünk keresni valami jó helyet, amit kevesen ismernek és nyugodt. Találtunk. Gyönyörű volt, leírhatatlan érzést váltott ki bennem a látvány. A vízben tükröződő naplemente a hatalmába kerített. Lehet, hogy másnak nem ilyen nagy szám a dolog, de én így gondolom. Utána sötétedett és rájöttünk, hogy ha nem látunk semmit fenn áll a veszélye annak, hogy a bozót közepén kötünk ki. Ez van...Megérte volna akkor is. (Mostanában valahogy képtelen vagyok normálisan fogalmazni, se szóban se írásban. Bocsi)
2011. december 15., csütörtök
21 Guns
Bocsi. Előre szólok ideges vagyok szóval elég trágár lesz.
Most szar kedvem van és az a legidegesítőbb, hogy fogalmam sincs, hogy miért. Karácsony van tök vidámnak kéne lennem...de nem vagyok. Rohadt fáradt vagyok és nagyon felbassza az agyam, hogy nincs időm semmire. Egyre több a lecke, vásárolgatni kell karácsonyra, ajándékot csinálni és elegem van abból, hogy semmit nem tudok csinálni a barátnőimmel, mert minden nap van valami baromság amit meg kell csinálni. A téliszünetemet baszhatom, mert valaki megálmodta a nagyot és okosat, hogy minden szarból dogát írunk. És persze a buzi rajzokat is be kell fejezni, mert azolyanvicces. Persze ott van az a hatalmas üresség, amit már egy ideje érzek. Semmit nem vagyok képes érzelmi szinten lereagálni, SEMMIT! Ha vidámnak tűnök a suliba akkor se érzek az ég világon semmit. Olyan, mintha csak egy burok lennék, ami az eddig megszokott hangulatváltozásaimat tükrözi, de belül nincs semmi. Mindenbe csak a rosszat látom és mindig szomorú vagyok. Sehol sem érzem magam biztonságban. Otthon csak akkor tudok felszabadulni, ha nincs otthon senki. A suliba olyan emberek vesznek körbe, aki akármikor szemrebbenés nélkül hátbatámadnának(nem mindegyik). Az életemben két támaszpont van. Mese és Ella. Utálok ennyire függni valamitől vagy valakitől, de nem tudok ellene semmit se tenni. Nem tudom, hogy miért, hogy és mikor lettem ilyen, de abban biztos vagyok, hogy ha ezt a két támaszpontot elveszteném ez a burok is összetörne. Fogalmam sincs, hogy mi lenne belőlem ha ez megtörténne, de nem is akarom tudni. Annyira félek attól, hogy összeomlik körülöttem minden és már sose leszek olyan, mint rég.
Most szar kedvem van és az a legidegesítőbb, hogy fogalmam sincs, hogy miért. Karácsony van tök vidámnak kéne lennem...de nem vagyok. Rohadt fáradt vagyok és nagyon felbassza az agyam, hogy nincs időm semmire. Egyre több a lecke, vásárolgatni kell karácsonyra, ajándékot csinálni és elegem van abból, hogy semmit nem tudok csinálni a barátnőimmel, mert minden nap van valami baromság amit meg kell csinálni. A téliszünetemet baszhatom, mert valaki megálmodta a nagyot és okosat, hogy minden szarból dogát írunk. És persze a buzi rajzokat is be kell fejezni, mert azolyanvicces. Persze ott van az a hatalmas üresség, amit már egy ideje érzek. Semmit nem vagyok képes érzelmi szinten lereagálni, SEMMIT! Ha vidámnak tűnök a suliba akkor se érzek az ég világon semmit. Olyan, mintha csak egy burok lennék, ami az eddig megszokott hangulatváltozásaimat tükrözi, de belül nincs semmi. Mindenbe csak a rosszat látom és mindig szomorú vagyok. Sehol sem érzem magam biztonságban. Otthon csak akkor tudok felszabadulni, ha nincs otthon senki. A suliba olyan emberek vesznek körbe, aki akármikor szemrebbenés nélkül hátbatámadnának(nem mindegyik). Az életemben két támaszpont van. Mese és Ella. Utálok ennyire függni valamitől vagy valakitől, de nem tudok ellene semmit se tenni. Nem tudom, hogy miért, hogy és mikor lettem ilyen, de abban biztos vagyok, hogy ha ezt a két támaszpontot elveszteném ez a burok is összetörne. Fogalmam sincs, hogy mi lenne belőlem ha ez megtörténne, de nem is akarom tudni. Annyira félek attól, hogy összeomlik körülöttem minden és már sose leszek olyan, mint rég.
"Do you know what's worth fighting for,When it's not worth dying for?Does it take your breath away.And you feel yourself suffocating?Does the pain weigh out the pride?And you look for a place to hide?Did someone break your heart inside?You're in ruins."
2011. november 27., vasárnap
No Woman No Cry
Jót tett nekem ez a hétvége. Csináltunk egy nagytakarítást. Vagyis igazából csak annyi, hogy anya ablakot pucolt, ezért mindent le kellett rámolni az asztalról(ahol kurva nagy kupi volt). Külön pakoltam a számomra fontos dolgokat és oda raktam a gépem fölé. Ezek igazából a Mesétől és Ellától kapott dolgok illetve amik hozzájuk fűznek pl.osztályfénykép, rajzok, epres pohár, és egyéb dolgok amiket tőlük kaptam. És persze minden a háztartásban lévő plüss zsiráf, sün és panda^^. Sokkal kényelmesebb így, hogy rendszer van körülöttem és tudom, hogy mi hol van és nem azon kell gondolkodnom, hogy mit hová tettem. Az utóbbi időben totál káosz volt a szobában és leszartam mindent. Mióta nagymama meghalt mintha kicsit szétcsúsztam volna Sacival együtt. Remélem most már visszaálok. Nem én vagyok ez a basszer nagy rend, de nincs időm minden nap órákig keresgélni a dolgaimat. Nagyjából egész szombaton pakoltam szóval most egy jó ideig nem fogok rendet rakni. Aztán vasárnap. A nővérem szülinapját ünnepeltük, szóval jött a nagypapám és a keresztmamám is...Huh. Reggeli után elhajtottak pogit venni, amit sajna nem tudtam megdézsmálni hazafelé, mert túl jól csomagolták be. Gonosz kis trollok >:( . Na mindegy szóval. Faján megebédeltünk HETEN és utána zabáltunk tortát, ami fincsi volt. Kaptam mangát(amit már ki is olvastam), SZJG-t(4.) és egy rettentőmód szexuális zsiráfos pizsamát, amibe perpillanat vagyok. Hát jó. Nagyjából ennyi.
Ui.: XD Jah, épp most jött be anya fenyegető hangon kiosztva engem, hogy baszki húzzam már ki magam, aztán ugyanezen a hangon hozzátette "És még pogácsa is van" XD. Úgy birom, hogy nem bírja a hangsyneket váltogatni XD. Na most már tényleg ennyi
Ui.: XD Jah, épp most jött be anya fenyegető hangon kiosztva engem, hogy baszki húzzam már ki magam, aztán ugyanezen a hangon hozzátette "És még pogácsa is van" XD. Úgy birom, hogy nem bírja a hangsyneket váltogatni XD. Na most már tényleg ennyi
"Said said. Said I remember when we used to sit. In the government yard in Trenchtown. Oba, ob-serving the hypocrites. As they would mingle with the good people we meet. Good friends we have had, oh good friends we've lost along the way. In this bright future you can't forget your past. So dry your tears I say."
2011. november 24., csütörtök
November Rain
Helló. Bocsi, hogy rég írtam. Igazából azért nem írtam , mert se időm nem volt se leírnivaló és így igazából nem sok értelme van, ráadásul azok olvassák csak akiknek úgy is elmondom...Fuck it.
Szóóóóóóóóóóóóóóval: energiaszint mínuszba, életkedv úgyszintén, szabadidő nincs, tanulnivaló sok. Az utóbbi időben eléggé bolond vagyok ez talán annak köszönhető hogy csak akkor vagyok vidám amikor Meséékkel vagyok. Nem tudom mért, talán a fáratságtól, de ki tudja. Sorra írjuk a tz.-ket és közeledik a felvételi...DE EZT MOST MAGASRÓL SZARJUK LE!!!Ugyaniiiiiiiiiiis...leesett az első (igazi)hóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó (nem belekötni az eddigiek nem számítottak normálisnak).
Szóóóóóóóóóóóóóóval: energiaszint mínuszba, életkedv úgyszintén, szabadidő nincs, tanulnivaló sok. Az utóbbi időben eléggé bolond vagyok ez talán annak köszönhető hogy csak akkor vagyok vidám amikor Meséékkel vagyok. Nem tudom mért, talán a fáratságtól, de ki tudja. Sorra írjuk a tz.-ket és közeledik a felvételi...DE EZT MOST MAGASRÓL SZARJUK LE!!!Ugyaniiiiiiiiiiis...leesett az első (igazi)hóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó (nem belekötni az eddigiek nem számítottak normálisnak).
"Don't ya think that you need somebody. Don't ya think that you need someone. Everybody needs somebody. You're not the only one. You're not the only one."
2011. november 1., kedd
Lithium
Szóóóóóóóóóóóóóóval. Az van, hogy mostanában nem igazán alakultak úgy a dolgok, ahogy kellett volna. Először is meghalt a nagymamám és a kutyájuk, Lédi. Elég szar volt és a "fuck it hangulat" legmélyebb bugyraiba taszított, ami csak egy-két dologra nem hat ki. Ez pont nem jött jól felvételi időszakba, de leszarom. Pénteken volt a nagymamám temetése. Előtte csütörtök este kopogtat a rendőrség az ajtón és közlik, hogy a nagybátyámat elütötte az autó. Faszajó. Az igazság az, hogy őt nem sajnálom, hanem mérges vagyok rá. Az anyukája temetése előtti este, amikor borotválkoznia kéne, akkor egy faluval arrébb részegen áll az út kellős közepén. Nagypapám nagyon kivan, mondjuk nem is csodálom. Végre és volt időm rajzolni, szóval úgy döntöttem, hogy rajzolok egy sárkányt. Hát nem jött össze. Az eredmény kurva jó lett, csak épp nem sárkány volt a lapomon. Nirvanát hallgattam közbe, ami megtette a hatását, így sikerült lerajzolni egy csaj fejét aminek a fele gép. Nagyon királyul néz ki és kellőképpen elvont. Megnéztem ma a Vándorló palotát. Nagyon aranyos, bár a vége elégé gügye a többi részéhez képest. Mindegy. Azért jó volt.
"I'm so happy. Cause today I found my friends. They're in my head. I'm so ugly. But that's ok. Cause so are you. We've broke our mirrors. Sunday morning. Is everyday for all I care."
2011. október 13., csütörtök
Gone FoREVer
Bocs. Rég írtam. Egyszerűen semmire nincs időm. Nagyon idegesítő. Főleg, hogy még a suliba sem birok koncentrálni mer ki-beb*szottul fáj a fejem. Az osztályomat amennyire tavaly szeretem most annyira utálom. Egyszerűen nem lehet velük normálisan beszélgetni, mert gyökerek. Amúgy se történt olyan nagyon sok dolog. Voltam Könyves nyílt napon(hosszú és fölösleges volt, de legalább lógtunk), játszótér és Burger King(5/5).
"Don't know what's going on. Don't know what went wrong. Feels like a hundred years. I still can't belive you're gone."
2011. október 3., hétfő
Zombie Dance
Nah. Az van, hogy szombat délelőtt elmentem Ellával(Pixieevel) a rocker boltba és szereztem egy Guns N Roses fillingű napszemüveget, egy Kurt Cobain-es pólót és egy dobókockás láncot. Délután tökre vártam az Avenged Sevenfold tribute koncertet és megbeszéltem Nünüvel, hogy a kapu előtt találkozunk. Végre este lett. Nagy nehezen eljutottunk nővéremmel a Dürer kerhez és vártuk Nünüéket akik kb. 20 percet késtek. Nagy nehezen bejutottunk a kapun...Na és ott elkérték a személyiket. Kiderült, hogy 16 év alatt nem engednek be. Szabályosan sokkot kaptam. Akkor még nem is fogtam fel csak amikor elindultunk haza. Elértünk a zebrához és elkezdtem sírni. A nővérem azt se tudta mit kezdjen velem. Nagy nehezen megnyugodtam és felhívtam Mesét, hogy ott aludhatok-e. Először azt mondta, hogy nem, aztán mégis. Szóval elindultam Meséhez és ott aludtam. Poén volt mert Niki és Ella is ott aludt. Á-ról néztünk képeket és LBC-t. Tök jó volt az este AZT leszámítva. Ma mentem fodrászhoz és levágattam a hajam. K*rva jó lett. ^^Nagyon tetszik csak az a gond, hogy vasalni kell.
"Take my flesh from me put it on display. We've got mouths to feed, I'm sick of running away. I can't believe my eyes, I'm terrified. Lifefull of death and some say end of times."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






